Ezen a szombaton is Ikebukoro, ugyan olyan nyüzsgő volt, mint mindig. Kida és Mikado, épp az egyik legnagyobb könyves boltba mentek be. Kida, előadást tartott, hogy milyen szörnyű, hogy a 37 lányból, akiket kinézett az évnyitón, 27 visszautasította, a maradék 10 még meggondolja. Mikado természetesen, nagyokat sóhajtott. Kida bemutatóját egy csapat, visítozó fangirl és boy törte meg. Mindketten oda néztek. Egy majdnem hétköznapi lányt láttak. De csak majdnem. A leánynak, ugyanis halvány rózsaszín hullámos haja, és világoszöld szemei voltak. Mikado csodálva nézte.
- Ejnye, máris félre dobod Anri-chant? – röhögött rajta Kida.
- De-de hogy is…- pirult erre el Mikado.
- Mei-chan.
- Mi?
- Kumiko Mei, 18 éves, foglalkozása modell. Tessék, az adatai. Hihetetlen, mi?
- Ilyen, fiatalon ennyire híres?
- Majdnem annyira híres, mint Shizuo öccse. Először azt hiszi az ember, hogy a szülei lefizették a modellügynökséget. Aztán, egy idő után rájön az ember, hogy tényleg tehetsége, és gyönyörű.
- Egyedi.
- Egyedi?
- Szerintem, inkább valami egyediség van benne. De hogy-hogy nem öltözködik, úgy, hogy ne vegyék észre?
Ekkor Mikado észrevette, hogy Kida már az első sorban van a rajongók között…
- Ó, hölgyem. Hogy lehet, hogy mi eddig nem találkoztunk? Ön egyszerűen lenyűgöző élőben.
- Már megint kezdi…- gondolta Mikado.
- *sóhaj* Fejezd be Kida. Tudod, hogy ugyan abba a suliba járok, mint te. Ott miért nem jössz oda? Látod, hogy el vagyok foglalva. Nem ér rá akkor?
- Nem, mert tőled elfelejtettem megkérdezni valamit…
- Nem, köszönöm. Most éppen, nem szeretnék fiút, nem érnék rá… sajnálom. De majd máskor. Másrészt én úgy tudom, hogy vár rád valaki…
- *csodálkozás* Honnan tudsz róla…
-  Ismerősen hangzik az a név, hogy Orihara Izaya?
- …
- Gondoltam. Bocs.
Mei magához ölelte Kidát. Mikado tudta, hogy ez volt Kidának a célja…
- Na, megyek, aztán ne lógasd az orrodat!
Azzal homlokon csókolta a bús fiút. Minden fan elnémult a váratlan események sorozata miatt. Aztán követték Meit. Kida még állt egy darabig…
„ Boccs Kida, de nem csak neked lehet közöd Izayához.”

---

A hosszú napom után, hazatértem, hogy újra dolgozhassak. Elég furcsa megbízatást kaptam…
„Szép Napot, CLRSS.
A személy, akit meg akarok öletni, nem más, mint Orihara Izaya. A pénzt már átutaltam a bankszámládra. Ezt nem utasíthatod vissza. Ha mégis megtennéd, tudom, hogy ki vagy valójában… és igen fenyegetlek. Vedd komolyan ezt a melót és intézd el a fickót. Ha esetleg elmész, de nem ölöd meg rögtön csak pár nap múlva, úgy is rájövök, mert minden nap látom. Akkor megkereslek és 4 napig azt teszed, amit mondok, különben minden infó megy az ügynökségnek. Akkor további szép munkát.
U.I.: Ha esetleg apádnak szólsz az ügyről, elég nagy gázban leszel…
Üdvözlettel Chrome’’

Hogy van képe ilyet írni? Utálom az ilyet… Izaya… az a segg. Kinek árthatott ennyire, hogy valaki egy bérgyilkoshoz fordul… esetleg Kida? Nem, ő nem tudja rólam… Mindegy. Izaya. Úgyis menni kell hozzá, hogy infót szerezzek… tudja, hogy ma kaptam megbízást. Istenem… Érdekes lesz. Érdekel, milyen arcot vág majd, Shizuo, ha megtudja, hogy Izaya rejtélyes módon meghalt. És igen. Én leszek az, aki megöli… ………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………… Sajnos.

Pár órával később Izayánál.

- Egy randi? Te most viccelsz? Ott van neked Namie!
-  Jah, eteti a facebookon a halakat, meg Seiji gyerekkori képeit bámulja egésznap. Na, jó, még főzni is szokott…
- És az nem elég?
- Ezt most viccnek szántad, ugye?
- Kidát is elutasítottam… veled miért tegyek kivételt?
- Mert segítek neked a munkádhoz információt szerezni, másrészt tudtad, hogy Kidának ott van Saki…
- Igen, tudtam. És?
- Ha nem tudod, akkor igent mondtál volna, tudom én. Amúgy a legutóbbit, még mindig nem fizetted ki…
- Kedves tőled, hogy pont itt beszélgettünk, a lakásodon. Gondolom Namie is itt van.
Ördögi kacaj. Akárhol felismerném. Ez megy neked, mi? Kezdhetsz elbúcsúzni Selty fejétől, és a mennyországtól…
- Most, hogy mondod. Jelenleg nincs itt. Ami annyit jelent, hogy nem is kell nekünk elmenni randira. Itt is el tudom érni, hogy nekem is.
Na, ennek a döglesztő mosolynak tényleg nehéz ellen állni. Munka. Munka.
- Ugyan már, nem szoktál ilyen lenni. Mintha valami nem lenne rendben. Esetleg valami új célpontot kaptál?
- Igen.
- Ó és ismét információért jöttél?
Dögölnél meg. Minek mondok én ilyet? Mindjárt lelövöm. 
- Nem. Mindent tudok róla.
- Idegesnek tűnsz.
- Úgy gondolod?
Felállt és odasétált a kanapéhoz. Rosszat sejtek. Nagyon. Most vagy soha. Gyerünk!
- Tudod mit? Benne vagyok. Majd a túlvilágon egymásé leszünk! – Azzal elővettem a pisztolyomat, és rászegeztem. Meglepetten felém fordult. Majd elkezdett szakadni. Most szórakozik?
- Ugyan, csak viccelsz. Nem kell ennyire felkapni a vizet, mert meg akarlak baszni…
- Nem érdekel, hogy mit akarsz, ez most munka.
- Munka, mi?
A fegyvert még mindig rajta tartottam. Legtöbb áldozatom már halott ilyenkor. Mi lesz már!?
Izaya az alatt oda ment a lányhoz. Mélyen a szemébe nézett, és a fegyvert, oda szorította a mellkasához.
- Na, gyerünk, lőj!
Miért hezitálok?  Ahogy néz. Ne. Ne néz így. Mert akkor…
- Lőj le!
- NEM!- és azzal lesmároltam. Elég volt. Nem tudtam tovább visszatartani.
- Ejnye, megtagadod a munkát, amit Chrome bízott rád.
A kurva életbe. Ő volt az. Bassza meg. Most ennyi. Behúzott a csőbe, nincs menekvés. 4 napnyi rabszolgaság… Ráadásul Izayának. Ez rosszabb, mintha kiderülne az ügynökségnél minden… a fenébe!
Magához húzott és vadul lesmárolt. A nyelve mindig vadul és erőszakosan tört be a számba. Izgató volt. Hirtelen lelökött a kanapéra. Majd büszkén elmosolyodott.
- Tudod milyen sexy voltál, mikor rám fogtad azt a pisztolyt?
Akkor ránéztem a fegyveremre, ami a földön volt, tőlem jó messze… nem mondtam semmit.
- Mit is mondott Chrome, mi lesz, ha nem ölöd meg?
- Te is tudod, te szemét.
A hajamnál fogva rántott fel és húzott magához.
- Hogy mondtad?
- 4 napig vele kell élnem és azt kell tennem, amit mond, különben elmondja az ügynökségeknek, hogy mivel foglakozom…
- Helyes. Remélem élvezni, fogod…
Ijedség ült ki az arcomra. Mit tegyek? Mit tegyek? Ha megtagadom, megtudja az ügynökség, és akkor apám is… Fenébe, ezt jól ki tervelte… vajon mennyi idő kellett neki, hogy egy ilyet kitaláljon? Gondolom 2 perc… Gondolkozz!! Tennem kell valamit, mert különben…
De nem tettem semmit, hagytam, hogy a dolgok megtörténjenek. Azzal ismét utat tört a nyelvével a számba. Majd a kanapéra dőltünk. A plusz súlytól, egy pillanatra nem kaptam levegőt és belenyögtem a csókba.
- Már ennyitől is? Ejnye, kislány ez hosszú menet lesz…
- Namie… bármelyik percben… itt lehet. – Nyögtem.
- Pár napra visszament a laborjába. Nem lesz itt. Jobban mondva 5 napra.
- Köcsög…- ismét nyögök. Tisztában vagyok vele teljes mértékben, hogy kíván. És ő is tisztában van, hogy én is kívánom.
- Ugyan. Jó ez neked, nem? Tudod, hogy szeretem az embereket… – Azzal ismét a számra tapad. Mint 1 pióca.  A kezei becsúsztak a pólóm alá, és a mellbimbómmal kezdett játszani. Belenyögtem a csókba, és éreztem, hogy ég az arcom…
- Tudod, hogy nagyon aranyos vagy? És ezt az ártatlanság tetszik benned… Ami hiányzik belőlem. Erősnek mutatod magad, közben gyenge vagy…
Azzal a szájába vette az egyik mellbimbómat, és elkezdett játszani vele. A kezeivel közben vadul masszírozta a melleimet. Fel-felnyögtem az élvezettől, és a fejemben közben az a szöveg ismételődik, amit mondott.
- Mmm… micsoda mázlista vagyok, 4 napon keresztül egy modellt dughatok, kellemes lesz…
Mintha kést döfött volna a szívembe… Mintha egy kis ringyó lennék, akinek 4 napi munkájáért fizet. Nem. Rosszabb vagyok. Mintha olyan diszkó ribanc lennék, aki csak az élvezetért csinálja. Mocskosnak érzem maga. Az aljas. Egy nap megölöm.
Eközben már nem volt rajtam a pólóm, se a melltartóm. Már nem érdekelt. Levettem fekete szokásos pólóját… vajon hány darab van neki ebből? A hátát kezdtem el karmolászni és közben vadul smároltunk, aztán elkezdte a nyakamat szívogatni. Érezte, hogy minden egyes érintésére reagál a testem. A keze a testemet simogatta, míg végül megállt a csípőmnél. Felemelte a fejét és elmosolyodott. Élveztem. Visszamosolyogtam, de némi félelem is kiült az arcomra. Ismét felmászott az arcomhoz, kezével megfogta a fejem és ismét lesmárolt. A smárolás közepette a keze már a combomnál volt. A szoknyám már felcsúszott, így könnyű dolga volt. A bugyimon keresztül elkezdte simogatni a csiklómat. Már amikor hozzáért kirázott a hideg. Éreztem, hogy nedvesedem… Izaya ekkor már a bugyimban járt. Először az egyik ujját dugta belém.
.  Belenyögtem a csókba, erre ő elvigyorodott.
- Már ennyitől? Talán én vagyok az első?
Persze, hogy tagadtam miért ne tagadnám... nem kell a büszkeségét fényezni…
- Nem! – vágtam rá.
- Tudtam én… boldoggá tesz már a tudata is, hogy én veszem el a szüzességedet.
Anyádat… menny a francba azzal az önelégült vigyoroddal együtt,  ez volt a nyelvem hegyén, de nem tudtam kimondani… azaz érzés, ami akkor fogott el… túl jó volt.
- Na, nézzük, ezt hogy bírod… - azzal már két ujját csúsztatta belém. Felnyögtem, de ő befogta a számat a szájával. Most sokkal vadabb volt, mint korábban… Éreztem, hogy a testem hírtelen ívberándul, majd valami szokatlan érzés futt végig rajtam, hirtelen mintha a mennyben érzem magam, de egyben forroság is elönti a testem… ekkor Izaya felemelte a fejét. Nem mondott semmit. Úgy nézett mint még soha. Csodálkozott.
- Nem gondoltam, hogy már ennyitől elfogsz menni… - azzal kihúzta belőlem az ujjait. Azért az önelégültmosolyát ismét magára öltötte a gonosz. Már én is hallottam, ahogy a lélegzetem zihálássá csap át.
- Sajnálom, de én ennyitől, nem fogok elmenni… - azzal elkeztde kigombolni a nadrágáját, csak a boxere maradt rajta.
- Ezt te fogod levenni rólam – jelentette ki önelégülten és szemeiben megcsillant vallami, amit nem akartam tudni. Azzal visszamászott rám. Ahogy a teste hozzá simult az én testemhez éreztem merevségét. Ebből most már nem mászok ki szűzen. Vallottam be magamnak. Legalább Izaya. Nem valami segg, aki az utcán erőszakol meg. Csak azért mert híres vagyok, vagy mert jól nézek ki. Várjunk. Izaya is csak ezért csinálja, nem? Mindegy most már. Legalább valami pozitív dolog, hogy Izaya, akkor is ha ezt egyáltalán nevezhetjük annak. Úgyis ha már ilyen rendes, hogy nekem kell levenni a boxszerét, akkor ő miért nem volt képes, az én ruhámat is levenni. Én legalább a pólójától megszabadítottam, hmm és milyen jó a teste. Na, azért ennyire… nem kell így élvezni a helyzetet… de akkor is… Nagy nehezen félre tolom magam tőle, hogy megbírjak szólalni.
- Ez nem fair.
- Mi? – csodálkozik, látszik, hogy nem számított erre.
- Hát hogy… csak én, vetkőztetlek…- érzem h elpirultam mikor, mondtam.
Csodálkozva nézett rám majd elkezdett szakadni.
- Ezt most ugye viccnek szántad? – kérdezte gúnyosan. Na, most volt elég. Olyat kap, hogy azt nem nézi ki belőlem. Felejthetetlen élményben lesz része, azt garantálom.