"Miért kell megölnöm? Nem ártott nekem semmit… akkor miért?!"
A múlt halvány képei jelentek meg elöttem. " Megint újra kell élnem a történteket? De miért?" kérdeztem, de az árnyak nem feleltek.

Mikor kinyitottam a szeme, már nem a csatatéren voltam, ha lehet ezt így fogalmazni… Egy kényelmes ágyon feküdtem Black *Star, pedig sehol. Felkeltem, hogy még is hol lehetek, ám ekkor bejött az emlegetett szamár.
- Chö. – Ennyi volt a mondandója.
- Mit keresek itt? Hol vagyok?
- Stein azt mondta, mivel te győztél, ezért nálam kell, hogy lakjál. Miattad most Tsubaki átköltözött Makahoz, mert nem fértünk volna el!
- Stein hazudott.
- Hogy?
- Nem győztem, döntetlen lett. Azaz utolsó ütésed kivédése teljesen lefárasztott. Jó kis lélek energiád van.
- Nem most kellene bókolnod.
- Egy fiúnak sosem bókolnék…
- Hálás lehetsz Steinnek, mert különben biztos, hogy nem engedtem volna meg, hogy itt legyél.
- Te lettél volna az utolsó, akitől szívességet kértem volna.
 Ingerülten néztünk tovább egymásra, majd Black *Star felém indult. „ Na, most ebben a kis lakásban fogunk harcolni, az szép lesz!” Gondoltam. De csak arrébb lökött, hogy ki tudjon menni az erkélyre. Persze közben az isteneket szítta. Szép lakása volt, olyan keleti stílusú. „ Ha holnap találkozok Steinnel, esküszöm, kihívom egy harcra, ezt visszakapja!” Ezzel a gondolattal mentem el fürödni, de persze oda ordítottam, hogy:
- Ne zavarj egy darabig, a fürdőben leszek!
- Majd pont téged lesnélek meg, a te melled 100x…
A mondat végére már nem figyeltem, sőt nem is hallottam. A víz kellemes volt, így el tudtam töprengeni a történteken és a tervemen…

30 perccel később

Mikor kiszálltam a kádból, csak 1 törölközőt tekertem magamra. Nem érdekelt, hogy ha meglát így. Leszarom. De, amint kiléptem a fürdőből mást gondoltam. Az illető már póló nélkül volt, és az ágyon ült. Mikor észrevett, felállt, és felém jött. Megállt előttem. Éreztem, hogy a szívem a torkomban dobog. Aztán lehajolt hozzám és a fülembe súgta:
- Hihetetlen, hogy ilyen lassan tudsz fürödni. Igazán nagy tiszteletet érdemelsz, hogy a nagy ÉN nem nyitott rád.
Azzal bement a fürdőben. Csak álltam mozdulatlanul. Azt hittem ott leverem… „Ezt a beképzelt majmot.” Nagy erőt vettem magamon, hogy ne rontsak be utána, hogy mit képzel, de végül sikerült lenyugodnom, így nagy nehezen megindultam felvenni valamilyen fehérneműt. Hirtelen rájöttem, hogy bevittem a fürdőbe a ruhámat, amit kikészítettem. ”Most várhatok addig, amíg ki nem jön, az a barom.” Am ekkor varázsütésre megjelent a fürdőszoba ajtóban, én meg, mint a villám be akartam mellette surranni… gondolhatjátok, hogy nem sikerült. Elkapta a csuklómat és megkérdezte…
-  Ezeket keresed?
- Add vissza a cuccaimat.
- Miért tenném?
- Azok az enyéim, add vissza.
- Őszintén? Túl jól nézel így ki, mint ebben a göncben… és így legalább méltó vagy ahhoz is, hogy azt tegyem veled…
Erre nem tudtam, mit válaszolni… éreztem, hogy ég az arcom…
- Na, most mi van? Hova tűnt az a fene nagy önbizalmad… a harcnál nem ilyen fejet vágtál…
- Be… befoghatod, ott volt rajtam… ruha…
- Igazad van. Ha nem lett volna, akkor simán nyertél volna… de most őszintén? Használod az erődet ebben a pillanatban?
- Ezt hogy érted?
- Azt mondtad az érzéseket, tudod befolyásolni… vagy valami ilyen baromság volt…
- Nem.
- Akkor viszont sajnálom… most olyat fogok tenni, amit lehet, hogy később megbánok, de most mindenféleképpen megteszem. Mert akarom, és jár nekem.
Azzal megrántotta a karomat, magához húzott és megcsókolt. Vad és durva volt. A ruháim a földön landoltak, mi tovább folytattuk, amit elkezdtünk. Azt hittem, hogy az első alkalmam, lassú, kellemes, érzéki lesz. Ehelyett. Gyors, vad és erőszakos.