"Mi�rt kell meg�ln�m? Nem �rtott nekem semmit… akkor mi�rt?!"
A m�lt halv�ny k�pei jelentek meg el�ttem. " Megint �jra kell �lnem a t�rt�nteket? De mi�rt?" k�rdeztem, de az �rnyak nem feleltek.

Mikor kinyitottam a szeme, m�r nem a csatat�ren voltam, ha lehet ezt �gy fogalmazni… Egy k�nyelmes �gyon fek�dtem Black *Star, pedig sehol. Felkeltem, hogy m�g is hol lehetek, �m ekkor bej�tt az emlegetett szam�r.
- Ch�. – Ennyi volt a mondand�ja.
- Mit keresek itt? Hol vagyok?
- Stein azt mondta, mivel te gy�zt�l, ez�rt n�lam kell, hogy lakj�l. Miattad most Tsubaki �tk�lt�z�tt Makahoz, mert nem f�rt�nk volna el!
- Stein hazudott.
- Hogy?
- Nem gy�ztem, d�ntetlen lett. Azaz utols� �t�sed kiv�d�se teljesen lef�rasztott. J� kis l�lek energi�d van.
- Nem most kellene b�kolnod.
- Egy fi�nak sosem b�koln�k…
- H�l�s lehetsz Steinnek, mert k�l�nben biztos, hogy nem engedtem volna meg, hogy itt legy�l.
- Te lett�l volna az utols�, akit�l sz�vess�get k�rtem volna.
 Inger�lten n�zt�nk tov�bb egym�sra, majd Black *Star fel�m indult. „ Na, most ebben a kis lak�sban fogunk harcolni, az sz�p lesz!” Gondoltam. De csak arr�bb l�k�tt, hogy ki tudjon menni az erk�lyre. Persze k�zben az isteneket sz�tta. Sz�p lak�sa volt, olyan keleti st�lus�. „ Ha holnap tal�lkozok Steinnel, esk�sz�m, kih�vom egy harcra, ezt visszakapja!” Ezzel a gondolattal mentem el f�r�dni, de persze oda ord�tottam, hogy:
- Ne zavarj egy darabig, a f�rd�ben leszek!
- Majd pont t�ged lesn�lek meg, a te melled 100x…
A mondat v�g�re m�r nem figyeltem, s�t nem is hallottam. A v�z kellemes volt, �gy el tudtam t�prengeni a t�rt�nteken �s a tervemen…

30 perccel k�s�bb

Mikor kisz�lltam a k�db�l, csak 1 t�r�lk�z�t tekertem magamra. Nem �rdekelt, hogy ha megl�t �gy. Leszarom. De, amint kil�ptem a f�rd�b�l m�st gondoltam. Az illet� m�r p�l� n�lk�l volt, �s az �gyon �lt. Mikor �szrevett, fel�llt, �s fel�m j�tt. Meg�llt el�ttem. �reztem, hogy a sz�vem a torkomban dobog. Azt�n lehajolt hozz�m �s a f�lembe s�gta:
- Hihetetlen, hogy ilyen lassan tudsz f�r�dni. Igaz�n nagy tiszteletet �rdemelsz, hogy a nagy �N nem nyitott r�d.
Azzal bement a f�rd�ben. Csak �lltam mozdulatlanul. Azt hittem ott leverem… „Ezt a bek�pzelt majmot.” Nagy er�t vettem magamon, hogy ne rontsak be ut�na, hogy mit k�pzel, de v�g�l siker�lt lenyugodnom, �gy nagy nehezen megindultam felvenni valamilyen feh�rnem�t. Hirtelen r�j�ttem, hogy bevittem a f�rd�be a ruh�mat, amit kik�sz�tettem. ”Most v�rhatok addig, am�g ki nem j�n, az a barom.” Am ekkor var�zs�t�sre megjelent a f�rd�szoba ajt�ban, �n meg, mint a vill�m be akartam mellette surranni… gondolhatj�tok, hogy nem siker�lt. Elkapta a csukl�mat �s megk�rdezte…
-  Ezeket keresed?
- Add vissza a cuccaimat.
- Mi�rt tenn�m?
- Azok az eny�im, add vissza.
- �szint�n? T�l j�l n�zel �gy ki, mint ebben a g�ncben… �s �gy legal�bb m�lt� vagy ahhoz is, hogy azt tegyem veled…
Erre nem tudtam, mit v�laszolni… �reztem, hogy �g az arcom…
- Na, most mi van? Hova t�nt az a fene nagy �nbizalmad… a harcn�l nem ilyen fejet v�gt�l…
- Be… befoghatod, ott volt rajtam… ruha…
- Igazad van. Ha nem lett volna, akkor sim�n nyert�l volna… de most �szint�n? Haszn�lod az er�det ebben a pillanatban?
- Ezt hogy �rted?
- Azt mondtad az �rz�seket, tudod befoly�solni… vagy valami ilyen baroms�g volt…
- Nem.
- Akkor viszont sajn�lom… most olyat fogok tenni, amit lehet, hogy k�s�bb megb�nok, de most mindenf�lek�ppen megteszem. Mert akarom, �s j�r nekem.
Azzal megr�ntotta a karomat, mag�hoz h�zott �s megcs�kolt. Vad �s durva volt. A ruh�im a f�ld�n landoltak, mi tov�bb folytattuk, amit elkezdt�nk. Azt hittem, hogy az els� alkalmam, lass�, kellemes, �rz�ki lesz. Ehelyett. Gyors, vad �s er�szakos.