„A francba… a rohadt életbe! Hogy tudtam veszíteni, én az Isten! Ez fizikai képtelenség! Elegem van ebből az egész szar kupacból! Ne röhögj te vérengző hold! Rád aztán végkép nem vagyok kíváncsi! Muszáj valahogy lenyugodnom… Friss levegőre van szükségem, kimegyek a kosárpályára, ott legalább pad is van…”- miközben elindultam nagy mérgesen, tovább szidtam magam, hogy-hogy lehetek ilyen gyenge… még annál a Hiro nevezetű gyereknél is rosszabb vagyok… Gondoltam. Annyira elmélyülten gondolkodtam, hogy nem is vettem észre, mikor a pályára értem. Már fáradt voltam… kimerültem a harcban így, mikor leültem csak annyit bírtam kimondani „ Ember… , de fárasztó…” és már hunytam is be a szemem… azaz hunytam volna, ha nem hallottam volna valami emberi lépteket. Fáradt, kimerült, mérges és dühös voltam ahhoz, hogy megnézzem ki a vendégem… Mögöttem állt meg. Nem láttam mivel a sapkámat a szemembe húztam… így visszagondolva lehet, hogy álmodtam, de álomnak túlságosan is valóságos volt… éreztem, amint a kezét az arcomra tette. Lágyan hátra döntötte a fejemet… hirtelen, mintha minden dühöm elszállt volna… várt pár másodpercet majd éreztem, ahogy az ajkát lágyan az enyémhez érinti, és lassan, de hosszan megcsókol… ezek után már semmire sem emlékszem…<hogy lehetek ilyen, hülye…, így tényleg nem vagyok Isten…> csak arra, hogy Soul szól hozzám…
- Hé, Black * Star kellj fel! Mindjárt kezdődik Stein órája… ne késs el, mert megint kint állhatsz a folyosón.
- Te… MIT CSINÁLTÁL TE ! Hogy merted ezt tenni az Istennel! Én csak a barátod vagyok… és sajnálom, de nem szeretlek, úgy…
- Mi van veled ember… én csak most jöttem pár perccel…
Meglepődve, de elindultam Soullal a terem felé… Az agyam a tegnap estén járt…
„ Még is, ha nem Soul smárolt le, akkor ki volt? Tök mind1, a lélekenergiáját majd úgy is megérzem… <hö, vagy nem…> ááá már megint felhúztam magam ezen a kis ügyön…”
- Mi az Black*Star? Ma nagyon furcsán viselkedsz… 
- Álmodtál már olyat, hogy valaki megcsókol, de azt érezted a valóságban?
- Persze, Makával!  De az sajnos álom volt… arra ébredtem fel, hogy a párnám úszik a nyálban… nagyon nem volt király…
- Uh… én nem ilyenre gondoltam…
- Akkor meséld el, te mit álmodtál ma?
- Hát először is hallottam, hogy valaki a hátam mögé lépett…
- De hát akkor látnod kellett volna…
- Sapka volt rajtam, ráadásul az alváshoz készülődtem…
BUMMMMMMM! Ekkor neki mentem valakinek… Akkorát estünk, hogy egymáson kötöttünk ki.
„ WoW! Ezt a csajt még nem is láttam a Shibusenben… meglehetősen különösen néz ki… olyan boszorkányos…”
- Bocsi, de leszállnál rólam?!
- Nem. Neked kéne kimásznod az Isten alól azután bocsánatot kérni tőle, és fel kéne segítened.
- Isten? Te? Ilyen kinézettel? Már, bocs… de ha nem szállsz le rólam, amíg 5ig számolok, ígérem nem lesz gyereked…
- Fenyegetni próbálsz?
- 1…
- Értem szóval provokálsz…
- 2…
- Hogy mered ilyennel sértegetni az Istent?
- 3…
- Ha-ha! Most azt hiszed, hogy vicces vagy? Én tuti, nem állok fel innen, amíg nem kérsz bocsánatot tőlem, amiért nekem jöttél...
- 4… ezután már az 5 jön én a helyedben már rég felálltam volna, kiscsillag…
Jobb volt belátni… megtette volna, és én meg féltettem a micsodámat… hmm… kiscsillag… ez tetszet… Felálltam hát, és segítettem is neki…
- Az előbb nem úgy volt, hogy nem segítesz nekem?
- Meggondoltam maga… baj?
- …
Abban a pillanatban, amint megfogtam a kezét, ugyan azt az érintést éreztem, amit előző éjszaka.
- Te voltál!!
- Mi voltam már megint én??
- Te voltál az, aki este ott voltál a kosárpályám!
- ??? Megkattantál? Tegnap este én aludtam… még hogy kosárpálya… hülyének nézel?
- Black * Star… ideje lenned ezt abba hagyni… még csak most jött és tegnap nagyon sokat segített, hogy Maka jobban érezze magát… te ma tényleg nem vagy valami király formában…
- Tegnap? És még is mikor ment el Makától?
- Előtted egy pár perccel. 
„Ez a csaj… amióta megláttam, egyre jobban csak idegesebb leszek…” Megpróbáltam vissza fogni a dühömet és idegességemet… „hogy történhetett az egész… Ráadásul segítettem neki is…” Idegesen, de a helyemre mentem. Tsubaki már ott volt.